Beszélgetés Horváth Dániel festőművésszel

Publikáció: 2020. May 15. Friday

"Kik a magyar képzőművészeti élet meghatározó alakjai? Hetente jelentkező interjúsorozatunkban, olyan alkotók mutatkoznak be, akik munkásságukkal nyomot hagytak a hazai művészeti életben. Elsőként Horváth Dániel festőművésszel beszélgetünk. 

Horváth Dániel számos hazai és nemzetközi kiállítás állandó résztvevője, 2018-ban doktorált a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Valóság és fikció között lebegő műveiből és munkamódszeréből kaphatunk most egy kis ízelítőt.

Mi vagy ki indított el a festészeti pályán, és hogyan alakult a művészet szerepe az életedben azóta?

Általános iskolában sokat rajzoltam, szakkörre is jártam, ahol nagyon jó tanárom volt, aki folyamatosan bíztatott, és ezzel megalapozta bennem a képzőművészet szeretetét. Azóta sok minden történt, de a művészet mindig központi szerepet játszott az életemben. Ez egy olyan menedék, amiből mindig erőt tudok meríteni.

Hogyan írnád le a festői stílusodat?

Figurális festészettel foglalkozom, sokszor konceptuális tartalommal telítem a kompozícióimat, amelyek sokrétűek, a pillanatnyi helyzetemmel és magával a festészettel foglalkoznak egyszerre.

Hogyan állsz neki egy új munkának? Mi foglalkoztat most?

A munkamódszeremet a zenészekéhez szoktam hasonlítani, ahogyan ők egy albumon dolgoznak, úgy dolgozom én egy témakörön, sorozaton. Most éppen a csendélet témáját igyekszem saját magamra szabni.

Mit tartasz fő inspirációs forrásodnak? Hogyan befolyásolják ezek a munkáidat?

Minden, ami körülvesz hatással van rám: a mindennapok, más művészeti területek mint az irodalom vagy a zene, a filozófia. A körülöttem lévő világot én képekben látom, ezért sok vázlatot, fotót készítek, folyamatosan gyűjtőmunkát végzek.

Milyen hatással van a munkádra a kialakult járványügyi helyzet? Hogyan küzdesz meg a változással?

Megmondom őszintén, én egyfelől élvezem ezt a helyzetet, végre lelassult a világ. Már előre félek, mi lesz, amikor minden újra elszabadul, és még gyorsabban rohan majd mindenki a végzete felé." (Beszélgető társ, Sándor Emese , megjelent a Hamu és Gyémánt   kiadvány online verziójában 2020 05.14.-én)

A teljes  riport képekkel illusztrálva

Hilarity of Vagueness

Dies Natalis ISI Yogyakarta XXXIII, Postgraduate Program

Hilarity of Vagueness

Ephemeral Sculpture

Before introducing ephemeral sculpture as a form of artistic expression it is inevitable to describe the process that lead to the legitimatisation of temporal materials by the millennium and a widespread usage of them in contemporary fine arts at the beginning of the twenty-first century.

Ephemeral Sculpture

Analogies between the Activities of the MAMŰ Association and Group Yatoo in the ‘80s

Artists survived those hard times of dictatorship by following the most different strategies. The desire to escape from the suffocating political atmosphere almost predestined those attracted to nature to voluntary exile from towns. Having graduated from different art centres and universities, several artists fled back to their birth-place, in some cases to tiny villages.

Analogies between the Activities of the MAMŰ Association and Group Yatoo in the ‘80s
magyar