Az eltűnt Én nyomában

Publikáció: 2021. October 14. Thursday

Boros Lili

Az eltűnt Én nyomában

Az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének Képalkotás szakos diplomamunkáiról

Az eszterházys hallgatóktól több évnyi közös munka után búcsúzom: művészettörténet kurzusok oktatójaként, szakdolgozatok témavezetőjeként, konzultációk, vizsgák és személyes beszélgetések során ismertem meg a festő és grafikus szakirányú végzős csapatot. Diplomamunkáik kontextualizálását most a tematikus megközelítés, a kidolgozottság mélysége, a választott technika és formai kifejezés felől valósítom meg.

A Képalkotás alapszak festészet és grafika szakirányú hallgatói Ferenczy Zsoltnál és Kótai Tamásnál készítették diplomamunkáikat, természetművészet specializáción Balázs Péternél három hallgató diplomázott idén. A három évnyi BA-stúdiumok felében a pandémia az otthonukba szorította vissza a hallgatókat: műhely híján otthoni körülmények között kellett a hallgatóknak elkészíteni a diplomamunkájukat. Így nem csak a távoktatás és interperszonális kommunikáció, hanem a képkészítés is a digitális felületekre tevődött át – főként a grafikus hallgatók esetében – és így a digitális képalkotás szükségszerűen került előtérbe. A szobabelső, a mindennapok élettere a járvány okán elsődleges vizuális–téri tapasztalattá válhatott, nem véletlen, hogy az otthon tematizálódik az alkotásokban, melyek közül kiemelkednek Varga Péter tükörfóliára nyomtatott enteriőrjei. Gaál Milica a párjával közös otthonépítés és -teremtés alapélményből merít: a házépítés az önkonstrukció folyamataivá lényegül, az épülő otthon az önanalízis és -megismerés terepévé válik.

Az önértelmezés témáját folytatva emelem ki a grafikus Bartha Mariann munkáit. Bartha gyermekkori emlékképekkel dolgozik fotószerű látásmóddal és szürrealizmus álomlátásával ötvözve. A családi fotóarchívumból származó üvegre nyomtatott színes negatívok a gyermekkori énkép „életben tartását” az éntapasztalás folytonosságát teszik lehetővé. Az önreprezentáció direktebb változatát mutatja a festészet szakirányos Éles Melinda, akinek érdeklődése az erős rövidülésben láttatott testek felé fordul. A figuratív szemléletmód és az emberi alak ábrázolására koncentráló és formai kérdéseket előtérbe helyező kompozíciók sorába illeszkednek Katona Lili munkái is. Lukács Máté az emberi érzelmek ábrázolhatóságának nyomába ered; alapul afroamerikai női karaktert választva, megidézve így egy összetett, szubkulturális és popos ábrázolási hagyományt. A festészet szakirányon végzettek közül erős művészettörténeti referencialitás jellemzi Vígh Virág diplomamunkáit, melyekben a tondót használja és egy-egy neves műalkotást, úgy, mint Caravaggio Medúzáját, Raffaello Alba Madonnáját és Michelangelo Doni tondóját parafrazeálja. A diplomaművek a kép formátumát és az alakok kompozíciós elrendezését követik, a további jelentésrétegük csak közvetetten olvasható le a képekről: a belső szorongás, a borderline személyiségzavar vizsgálata áll a középpontban. A grafikus Kovács Krisztina forgó korongot használ a hibrid identitások és az ember többarcúságának kifejezésére.

Az öntematizálás másik lehetősége az épületbelsők- és/vagy külsők, tehát az én tárgyi környezetének metaforikus használata – ahogyan fentebb említettem. Ez a kiindulópont mind a festészet, mint a grafika szakirányon végzettek számára érvényes lehetett: Bartók Róbert vásznai a fiktív épületeken keresztül kutatja a személyest, a gyökereket, az állandóságot. Deme Alexandra a gipszbe mártott és így megkeményedett lepedőinek felületein épületek részletei jelennek meg. Száva Katalin grafikai munkái szintén a mentális zavarokkal foglalkoznak elvonatkoztatott módon: a tiszta geometriai formák (gúla, kocka) és szék és elfolyó, hullámos árnyékképei közötti ellentéttel fejezve ki a valóságtapasztalat megbomlásának lehetőségét.

A festészet szakirányon az absztrakt formanyelv alkalmazására – szinte minden évben – találunk példákat, idén kevésbé elszakadva a felismerhető formáktól. Szűcs Szimonetta akrilképein a környezet finom átmenetei mentén távolodik el a látott világtól, míg Komendát Zsuzsanna a tetoválások kulturális jelenségéből merít és jeleníti meg a törzsi kultúrákban használt motívumokat. Siklódi Fruzsina a hullámok természetével és vizuális megjeleníthetőségével foglalkozik; grafikai eljárásmódot is alkalmaz vegyes technikájú alkotásaiban.

A grafika szakirányú hallgatók esetében idén nagyobb szerepet játszott a számítógéppel történő képalkotás. Csordás Gabriella portréfotók szétvágott darabjaiból készít kollázst, amelyet számítógéppel alakít tovább. Hasonló módon jár el Túri Tímea, aki Alfonz Mucha alkotásaiból hoz létre kollázsokat és tovább alakítja a kapott képet. Borza Emese kiindulópontja a fonálhasználat és hímzés volt, mégis számítógéppel készítette el diplomaművét.

A történetelbeszélés és figurativitás szürrealizmus látásmódján keresztül átszűrve valósul meg Klapka Nikolett tollrajzaiban, míg Körtvélyessi Flóra a steampunk stílus használatával posztapokaliptikus jeleneteket hoz létre grafikai alkotásaiban. Osváth Réka Flóra Space invader projektje a digitális kép generálásának tematikájába illeszkedik. A tájkép alapélményként jelenik meg Csernus Luca festményein, Szurofka Máté az emberi jelenlétet érzékeltető, digitális módon is „roncsolt” képein, valamint Vincze Zsombor az épített és természeti valóság sajátos összetételéből keletkező digitális fotókollázsain.

A természetművészet specializáción főként plasztikai alkotások készültek diplomamunkaként, melyek beleilleszkednek az antropológiai érdeklődés eddig vázolt irányába. Bús Anett Végtelen labirintusa természeti környezetbe helyezett kisméretű installáció, Kovács Flóra a víz, tükör és üveg szimbolikus jelentéseire alapozza Én vagyok Te című munkáját,  míg Németh Zsófia az örökölt sorsokkal foglalkozik a család ruháiból származó szöszöket applikálva Kötény  elnevezésű alkotásában.

Hilarity of Vagueness

Dies Natalis ISI Yogyakarta XXXIII, Postgraduate Program

Hilarity of Vagueness

Ephemeral Sculpture

Before introducing ephemeral sculpture as a form of artistic expression it is inevitable to describe the process that lead to the legitimatisation of temporal materials by the millennium and a widespread usage of them in contemporary fine arts at the beginning of the twenty-first century.

Ephemeral Sculpture
magyar