„Kívülállóként, mégis jelen lenni”

Publikáció: 2019. December 12. Thursday

A valóságban és a valóságból születő művészet. Interjú: Szigeti G Csongor képzőművésszel.

 „Nekem ez kaland volt, amiben jó volt részt vennem” – így összegez.
 

Éliás István kurátornak a Miskolci Galériában életre hívott nyitott műterem programsorozata révén az Alkotóházban dolgozott ősszel. A munkájához a város adta az ihletet: önálló alkotásként is értelmezhető jelenségeket, helyzeteket, romlásokat talált meg és fotózott, némelyik alapján a vonalas rajzokat idéző különleges szobrokat készített. A Public Art Found/Miskolc című, nemrég zárult kiállításán tárta a közönség elé, amire jutott.
Szigeti G Csongor képzőművésszel beszélgettem.

A kiállítása többféleképpen kínálta fel a kérdést, hogy mi a művészet. Ami a műveihez vezető saját nézői utamat illeti: figyeltem a Miskolcról készült fotóit. A városképnek azokat a részleteit dokumentálta, amelyek például a szobrait inspirálták. Ezek a szavak jutottak az eszembe: leépülés, amortizáció. Azt kérdeztem magamtól, szeretnék-e ilyen helyen élni. Ami nyilván rossz kérdés: éppen ilyen helyen élek. A valóságot illető alkotói és a nézői közelítés – úgy tűnik – elvált egymástól.

Leépülés? Egyáltalán nem értek ezzel egyet. A fotók valóságkivágatok, és nem azonosak magával a valósággal. A kérdés, hátrébb tudunk-e lépni, képesek vagyunk-e máshogyan nézni a képet. Ahogyan a művészet a fejünkben jön létre, az is ott dől el, hogy milyen kontextusba helyezzük, képesek vagyunk-e társítani például a művészettörténetből ismert, meglévő művekkel. A harminc méter magas, öt méter széles falon a repedések hálójára, a hibajavításra csak akkor mondhatjuk, hogy amortizáció, ha az anyagában végbement fizikai változásra gondolunk. A látvány az absztrakció alapja lehet. Számomra a monumentalitásával a múzeumokban is megtalálható absztrakt festmények, grafikák erejével bír. Azt szeretném, ha a Public Art Found projekt másokat is hozzásegítene a városról való elvontabb gondolkodásra, és rájönnének: nekik is van lehetőségük elmondani, megmutatni a saját nézőpontjaikat. De igazából az érdekelne, melyik fotómat látta dekadens városképnek?

A leépülés/amortizáció a nézői benyomásom megjelölésére szolgált: üres városi tájakat, kitört vasgyári ablakokat, hatalmas repedéseket láttam a fotóin. Az élet hiánya tolakodó volt – talán csak két képen tűnt fel emberalak.

Ezeket a képeket nem fotóművészeti, hanem főképp konceptuális kategóriába sorolom. A fotó a médium, amellyel a leghitelesebben reprodukálhatom, amit műnek tekintek. Ember akkor van a képen, ha külön jelentőséggel bír a jelenléte. Az embernek egyébként a kép előtt van szerepe: ő a néző. Szokták mondani rólam: objektumorientált vagyok. A fotókat is a kiállítás részének tekintem, de a rajtuk látható talált műveket továbbgondolva, fémből mintegy vázlatokat készítettem hozzájuk. Így mutatom meg az erővonalakat, amelyeket úgy értékelek mint művészet. Ez az időérzékelés szempontjából is érdekes helyzet. Mintha lenne egy vázlat, ami alapján feltételezzük, hogy a vasgyári ablakokat betörték: a törések által létrejött arányok annyira eltaláltak.

Amikor nekikezdett a fotózásnak, már tudta, mit akar gyűjteni? Vagy lett a fotógyűjtemény, és ezt rendszerezve derült ki, mit akar felfedezőként ebből a városból megmutatni?

A Public Art Found projekt már a miskolci tartózkodásom és kiállításom előtt is létezett. Sok művész gyűjt valamit, ami inspirálja: a könyvektől a gondolatokig, a formai megoldásoktól az anyaghasználatig. Én a fotót használva kezdtem gyűjtésbe. Ezek a források olykor valamilyen műben nyertek önálló alakot. Mint a miskolci Alkotóház udvarán látható, fémből készült szív­csapdám. 2016-ban, Montenegróban fotóztam egy varsát, amibe beleláttam ezt a szívet. Azon kezdtem el gondolkodni: ez a szép formájú tárgy egyben mennyire veszélyes is. Megvan a maga romantikus szimbolikája, és mégis: csapdába ejt állatokat, adott esetben a pusztulásukat okozza. Ahogyan ott hevert önmagában a parton, amikor lefotóztam, azt mondtam rá: úgy, ahogyan van, készen is van. Pont jó helyen, hátterében a tengerrel értelmezhetővé válik. Valamilyen sűrítmény: alkalmas rá, hogy elgondolkodtasson, felismeréseket vagy akár katartikus érzéseket váltson ki. Mint a művészet. Hihetetlen mennyiségű fotót készítettem a gyűjtéseim során, és el kellett fogadnom, bár nagyon bántott, hogy nem tudok annyiféle művet elkészíteni, mint amennyi inspirációt kaptam. Innen jött az ötlet: bár elkészíteni nem tudom, mégis megmutathatom, hogy ha nem lennének időbeli, térbeli korlátaim, ilyen műveket is el tudnék képzelni sajátjaimként.

Előtanulmány egy vagy megszülető vagy nem megszülető műalkotáshoz.

Talán tíz százalékából lehet valami. A többiről azt éreztem, a semmibe vész. Vagy mint amit a varsát nézve éreztem: műként is készen van. Az is megfontolandó: ha valamiből inspirálódva elkészítek egy művet, az nem azonos azzal, ami az alkotásra késztetett. Hasonló formai megoldást alkalmazok, hasonló gondolati háttér megjelenítésére alkalmas a műtárgy, de nem pontosan helyettesíti az inspirációt, ami önmagában is ugyanúgy érvényes, mint az én belőle született művem.

Mi alapján választ, hogy miből lesz végül a mű?

Sokféle alkotói helyzet van. Ha valahová például konkrét mű létrehozására hívnak, igyekszem a helyi ihletre hagyatkozni. Ide tartva tudtam, hogy ez a sorozat a „Miskolcon készült” névvel született. Ez kompatibilis velem: biztos voltam benne, hogy nem hozok ide meglévő formavilágot, hanem ebből a közegből akarok inspirálódni: járni az utcákat, emberekkel találkozni és beszélgetni, elgondolkodva, hogy mi kerekedhet ki a jelenlétemből. Ez a megtalálásról szól. A barátnőm miskolci, sokszor vagyok itt. Azt éreztem, hogy itt Miskolcon rengeteg jelenség és helyzet tekinthető értéknek, nevezzük bár leépülésnek vagy építkezésnek, és szerettem volna ezeket megmutatni. Ez nem olyan, mint a mienknél „fejlettebb” országok, amelyekben sokszor a túlrendezettség, a részletekbe menő tervezés és gondos odafigyelés számomra túlzottan steril és ingerszegény környezetet teremt, amelyik éppen azokat a kis hibákat rejti el, amik az emberi tényezőt megmutatják.

Hogyan nyert formát, amit fotózott? És miért ilyet? A Miskolcon készült fémszobrai szinte alig lépik túl a sík határait.

Eleinte nem voltam biztos benne, hogy formailag milyen lesz ez. Széttartó gondolataim voltak róla – felvetődött, hogy például legóból építem újjá a képeken látható objektumokat. Vagy hogy fémből lenne jó, már csak az „acélváros” hangulat miatt is. Megjegyzem: igen magas itt az egy főre jutó csapágy- és barkácsboltok száma, és ettől is nagyon otthonos a számomra. Maga a Kánaán egy ilyen üzlet. A fordulatot az jelentette, amikor Dávid Örs barátom, a Keleti Blokk márka alapítója lakásának falán megláttam a drótból hajtogatott, síkban létrehozott Avasi kilátó-ábrázolást. Azt mesélte: jellemző volt errefelé ez a fajta fémhasználat, készültek belőle képek, virágtartók, egyéb faldekorációk. Tudtam, hogy megtaláltam, amit szerettem volna. Ehhez a múlthoz lehetett kapcsolódni, a mostani városi szövetből kiragadott elemeket alkotva meg fémrajzokként.

„Hogyhogy ez eddig nem jutott az eszembe?” – ezt kérdeztem magamtól. Volt egy nagy tekercs drótom, ötven méter – meglepően sok anyag megy bele egy kis rajzba. Elég sok munka van vele, nem az a kategória, mint amikor papíron húzzuk a vonalakat.

A kiállítás érdeme, hogy egyszerre mutatta a valóságnak azt a részét, amelyből a szobrok formáját vette és magukat a szobrokat: hol a falra akasztva, hol lebegve.

Az volt az izgalmas benne, hogy klasszikus rajzokat hozhatok létre, amelyek mégsem sérülékenyek, van súlyuk, kiterjedésük. Szeretem az ilyen mindent túlélő objektumokat.

Önmagukban, a kiállítási háttér nélkül is érvényes és értelmezhető műalkotásokként gondol ezekre a műveire?

Azt gondolom, teljes mértékben ilyenek. A talányosságuktól lesznek érdekesek. Az Avasi kilátó-ábrázolás a maga nemében trendi, és van referenciapontunk az értelmezéséhez: ismerjük a kilátót, része a városképnek. Ezeknél viszont nekem kell kitalálnom, elképzelnem, mi lehetett a kiindulópontjuk, mit rajzolt le az alkotó. A képzőművészet szabadsága ez a talányosság. A mű lehet funkció nélküli objekt.

Végül realizmus ez vagy absztrakt?

Valahol a kettő között. Vannak felismerhető és felismerhetetlen elemei. Az esetleges támpontok ellenére sincs minden meg- és agyonmagyarázva. Nem gond, ha nem sikerül kitalálni, mi adhatta az ötletet hozzá. A lényeg, hogy megmozdul a néző fantáziája, elképzel valamilyen világot. És akár alkotótárssá válhat.

Az ön alkotói életművében megvan a helye ennek a projektnek – elhelyezhető-e a város képzőművészeti életében is?

A hatásra inkább tágabb értelemben gondolnék. Lehet-e hatása a kulturális életre? A megnyitón viszonylag sok érdeklődő, száznál több ember ott volt. Remélhetőleg értékes szempontokat kaptak az értelmezéshez Viski Noémi művészetelemző megnyitójából. A közönség nagyrészt nem a képzőművészek köréből jött, de a kultúra iránt érdeklődő, alkotó szellemiségű emberek voltak, köztük sok fiatal. Valószínű, hogy van vagy lehet majd ráhatásuk a város kulturális életére. Jelentőséget nyerhet, ha és amikor az önálló projektjeiket készítik vagy csak a látásmódjukban egy színfoltként talán helyet kapott a munkám.

Megőrzi a kulturális emlékezet?

Így van. És nem kizárt, hogy valamilyen módon ez hatni kezd. Nekem ez kaland volt, amiben jó volt részt vennem. Utazni ebben az érdekes világban. Kívülállóként, mégis jelen lenni a városban. Nem csak annyi, hogy idejöttem, aztán elmegyek. Új barátaim lettek, sokan adtak ötleteket. A kiállításnak vége, született egy könyv 143 itt készült fotóval, és a Public Art Found Instagram-oldalán is folyamatosan jelennek meg a fotóim. Van némi output. És nem ért véget ez a gondolkodás.

Bujdosó Attila

fotó: Ádám János

https://boon.hu/kultura/helyi-kultura/kivulallokent-megis-jelen-lenni-interju-szigeti-g-csongor-kepzomuvesszel-3957702/?fbclid=IwAR3-o0YOC4HSC5ZeVjjn6CBnf4Zkqiy3ou2Ek2E4iml2Od9q4nFGO0R36k4  

Budapest Art Week keretében: Enigma

Horváth Dániel kiállításmegnyitó

Budapest Art Week keretében: Enigma

Végre tanulhatunk valamit

Nagyszabású kiállítás a Kincsem Palotában

Végre tanulhatunk valamit

FELVMI

Szeretnél Egerben tanulni? Akkor próbáld ki a FELVMI nevű játékunkat!

FELVMI

Gratulálunk Csontó Lajosnak

Az egyetemen végzett kiemelkedő munkája elismeréseként tegnap vehette át az Eszterházy Károly Egyetem Bölcsészettudományi és Művészeti Karának Tanácsa által adományozott Művészeti Díjat!

Gratulálunk Csontó Lajosnak

A Vizuális Művészeti Intézet hallgatóinak szereplése a kari ITDK napon

Az UniEszterházy - EKE Bölcsészettudományi és Művészeti Kara november 27-én Kari TDK napot szervezett a Líceumban

A Vizuális Művészeti Intézet hallgatóinak szereplése a kari ITDK napon

Siker a 4. Salgótarjáni Rajztriennálén

Intézetvezetőnk és oktatónk sikere

Siker a 4. Salgótarjáni Rajztriennálén

Vizuális Művészeti Intézet Nyílt Nap

Tájékoztató előadásokat tartunk az EKE NYÍLT NAP keretében a Vizuális Művészeti Intézetről

Vizuális Művészeti Intézet Nyílt Nap

ANYAG

A Debreceni Nemzetközi Művésztelep kiállítása

ANYAG

Capa-nagydíj 2020

Gratulálunk Intézetünk oktatójának Halász Dánielnek, 2020-as Capa-nagydíj elnyeréséhez!

Capa-nagydíj 2020

Hospitálás tájékoztató előadások

Az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézete és az Arkt Építész- és Művészeti Egyesület Hospitálás /Látogatás/ című pályázatának első eseményeként érzékenyítő és tájékoztató prezentációt tart, melyre szeretettel várja a pályázat iránt érdeklődő hallgatókat.

Hospitálás tájékoztató előadások

Public_Art_Found // Miskolc

Oktatónk, Szigeti G Csongor kiállítása Miskolcon

Public_Art_Found // Miskolc

ARTMENTOR - Képzőművészeti Mentorprogram

Művészlét - Kortárs kézikönyv képzőművészeknek

ARTMENTOR - Képzőművészeti Mentorprogram

Budapest Fotográfiai Ösztöndíj

Halász Dániel oktatónk megnyerte a 2019-es Budapesti Fotográfiai Ösztöndíj pályázatot

Budapest Fotográfiai Ösztöndíj

Kiss Virág előadása

Intézetünk oktatója a Zeneterápiás Klubban

Kiss Virág előadása

VÉGTELEN ÁTJÁRÓ

A tolcsvai Természet-művésztelep Végtelen átjáró c. kiállításának megnyitója

VÉGTELEN ÁTJÁRÓ

PINCE CALL 2021 PÁLYÁZAT!

PINCE CALL 2021

PINCE CALL 2021 PÁLYÁZAT!

Már látogatható a XXVIII. Miskolci Grafikai Triennálé. Az ünnepélyes díjátadó július 25-én 11.00 órakor lesz, ahol többek között a VMI által alapított díj is átadásra kerül!

A VMI négy oktatója, Csontó Lajos, Kótai Tamás, Orosz Csaba, Zéman Zoltán, és két hallgatója, Bíró Gergő, Tóth Vivien is részt vesz a kiállításon

Már látogatható a XXVIII. Miskolci Grafikai Triennálé. Az ünnepélyes díjátadó július 25-én 11.00 órakor lesz, ahol többek között a VMI által alapított díj is átadásra kerül!

Új kiállítás nyílt a debreceni Modemben

A kiállítás kurátora Dr.Süli-Zakar Szabolcs tanszékvezető egyetemi docens, intézetünk oktatója

Új kiállítás nyílt a debreceni Modemben

FELHÍVÁS A XXV. MISKOLCI TÉLI TÁRLATRA

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria 2020. decemberében rendezi meg a jubileumi, XXV. Miskolci Téli Tárlatot.

FELHÍVÁS A XXV. MISKOLCI TÉLI TÁRLATRA

UTASÍTÁS RENDKÍVÜLI TANÍTÁSI SZÜNETRŐL

A koronavírus elleni védekezés érdekében hozott kormányrendelet kapcsán az Eszterházy Károly Egyetem rendkívüli tanítási szünetet rendel el.

UTASÍTÁS RENDKÍVÜLI TANÍTÁSI SZÜNETRŐL

Télűző maszkégetés

Télbúcsúztató tüzes dáridó

Télűző maszkégetés

Könyvbemutató

az Emancipáció című konferencia keretében.

Könyvbemutató

TÜKÖR ÁLTAL

Faa Balázs kiállítása

TÜKÖR ÁLTAL

Bővített mondat

Csontó Lajos kiállítása

Bővített mondat

6. Székelyföldi Grafikai Biennálé, Sepsiszentgyörgy, 2020

Pályázati felhívás!

6. Székelyföldi Grafikai Biennálé, Sepsiszentgyörgy, 2020

BÉKÉS KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!

BÉKÉS KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!

BÉKÉS KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!

Könyvbemutató

Dr. Széplaky Gerda: Sötét és néma – Filozófiai esszék – irodalomról, filmről, képzőművészetről című könyvének a bemutatója

Könyvbemutató

Hospitálás

A Hospitálás /Látogatás/ című pályázat ismertetése

Hospitálás

Frida Kahlo és női kortársai

Fajgerné Dudás Andrea DLA képzőművész előadása

Frida Kahlo és női kortársai

Művészetelméleti konferencia Szegeden

Dr. Habil Erőss István előadása

Művészetelméleti konferencia Szegeden
magyar